A fiatalok közt nagy veszekedés folyik, mire a fiatalasszony csomagolni kezd.
- Hazamegyek Anyámhoz!
- Menj!
- De vele jövök vissza!

- Én annyira utálom az anyósomat!
- Én nem! Úgy szeretem mint a sörömet!
- Mint a sörödet??
- Igen. Asztalon, hidegen, felbontva!

-Miért karikás az anyós szeme?
- ???
- Mert az ördög sohasem alszik!

- Mi az anyós többesszáma?
- ???
- kétfejű sárkány.

Két barát beszélget.
- Én az anyósomat úgy szeretem mint a csillárt.
- ???
- Egyszerre lógjon meg égjen is.

Anna ez nagyon jó, tetszett!!!

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika?
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő aSZAKSZERVEZET. A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni.
Éjjel arra ébred, hogy az öccse telerakta a pelenkáját és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni.
Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy "mi is az a politika? "
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak s így szól:

-- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul.
A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.