-"A csend beszél tovább helyettem, Ö mondja el--
--a csend beszél tovább helyettem, Ö énekel,
-Elbucsuzom, de itt marad néhány pillanat...

-Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, --ahol a szél zug, a nap nevet.
--elbuzom de itt marad belölem néhány őillanat... "


Csak néhány???

-de klassz--nem?? -

-van még 1--joo-
-"Egyetlen kivánságom van --- találni-- egy olyan embert--- aki fél --- elvesziteni!! "
-
-joo is lenne!! -


Igen, nagyon igaz!!
Remélem a kívánságod valóra válik, aki nem fél...

-"A csend beszél tovább helyettem, Ö mondja el--
--a csend beszél tovább helyettem, Ö énekel,
-Elbucsuzom, de itt marad néhány pillanat...

-Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, --ahol a szél zug, a nap nevet.
--elbuzom de itt marad belölem néhány őillanat... "


Csak néhány???

-de klassz--nem?? -

-van még 1--joo-
-"Egyetlen kivánságom van --- találni-- egy olyan embert--- aki fél --- elvesziteni!! "
-
-joo is lenne!! -

-"A csend beszél tovább helyettem, Ö mondja el--
--a csend beszél tovább helyettem, Ö énekel,
-Elbucsuzom, de itt marad néhány pillanat...

-Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, --ahol a szél zug, a nap nevet.
--elbuzom de itt marad belölem néhány őillanat... "


Csak néhány???

-"A csend beszél tovább helyettem, Ö mondja el--
--a csend beszél tovább helyettem, Ö énekel,
-Elbucsuzom, de itt marad néhány pillanat...

-Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, --ahol a szél zug, a nap nevet.
--elbuzom de itt marad belölem néhány őillanat... "

Ébredés

Megtört a jég, véget ér az álom,
még álmos szememmel magamat látom.
A hazug önbecsapás is véget ért végre,
a kómától gyötört testem lassan ébred.

Tisztul a kép és tisztul vele elmém,
leszakad a gondolat is, mi okozta vesztét.
Tűnik a sok flegma szó, válik mind köddé,
szívem szabad újra, nem bánthatják többé.

Nem a Te hibád, hisz nem ígértél semmit,
én gondoltam többet, mint ami valódi.
Illúzióhálót reám, önmagam szőttem,
gyilkos vergődésben majd odavesztem.

Segítséget kértem, s hiába vártam,
de füled nem hall mást, mint "Élj a mának".
S ennek jegyében egy éj, mit nekem adtál,
Csoda, hogy párzás után pókként fel nem faltál.

Most sem értem, miként szabadultam,
de leginkább azt, hogy lehettem ily vak.
Végül is mindegy, nem számít már mindez,
csak a tapasztalat az, mi gazdaggá tesz.

Az ébredés másnapja is elmúlik lassan,
lábam lépni készül, bár még bizonytalan.
Elhagyott illúzióm végleg hátrahagyom,
hit, remény és szeretet kísér új utamon.

Örülj te is hazug, giccses álom,
tán már új álmodozó van a láthatáron.
De nem lehetsz boldog soha igazán,
ébredés jön mindig az alvás után.